A magyar mentalitás világszerte ismert, de sajnos annak negatív mivolta miatt. Évről évre a toplistán, az első három helyen szerepel országunk az öngyilkossági rátákban és alkoholizmusban, míg a legtöbb dohányos is nálunk található. A káros szenvedélyek és a szuicid hajlam és a magyarokra jellemtő általános letargia, a legtöbb esetben egy dologra vezethető vissza: a kontrolláltalan aggodalmaskodásra

Kontrol, káosz, aggodalom?

Az aggodalmaskodás nem más, mint az elharapódzott szorongás, ami sokszor valós ok nélkül tör ránk. Jó példa erre a munkahely elvesztésétől való félelem (miközben épp előléptetés előtt állunk), vagy egy komoly betegségtől való pánik, noha makk egészségesek vagyunk. Az ilyen és ehhez hasonló félelmek gúzsba tudják kötni az embert. Az valós ok nélküli félelmek, aggodalmak végül spillover hatásba rántják az embert, ahonnan kikeverni nehezebb, mint hisszük.

5 lépés, az aggodalmaskodás ellen

A kordában tartott félelmek nem tudják uralni a hétköznapokat, és az ember agyába sem férkőznek be oly módon, hogy nem meggondolt, irracionális döntésekre és viselkedésmódokra sarkajla az embert. Mit lehet tenni?

Az első lépés: írd le

Túl bölcsészes megoldás? Korántsem. Amíg az ember csak elméleti síkon, mintegy gondolatkavalkádként felbukkanó valamitől fél, addig a megfogalmazott, leírt félelmek már kiutat jelentenek a szorongásspirálból.

A pszichoterápiák során gyakran alkalmazott módszer lényege, hogy fogalmazzuk meg, és vessük papírra azokat a dolgokat, amelyeket fenyegetésként élünk meg. Amint a gondolatok kézzel fogható mondatokká állnak össze a papíron, máris átléphetünk a második fázisba.

A második lépés: önmonitorozás

Ha sikerült beazonosítani a félelmeket, akkor érdemes mentális önvizsgálatot tartani, és beazonosítani azokat a helyzeteket, történéseket, amelyek aktiválják és kiváltják az aggódást. Például azok, akik a tömegben rosszul érzik magukat, egy zárt ajtóval tartandó megbeszélésen is komoly pánikot élhetnek át.

Ismerjük fel a mi félelmeinket kiváltó tényezőket, mert kontrollt csak így nyerhetünk felettük.

A harmadik lépés: Carpe diem!

A szorongások kezelésének egyik módja, hogy megpróbálunk a napirendre fókuszálni, és amint a nyomasztó gondolatok felé terelődne a figyelem, azt alternatív módon eltereljünk, például zenehallgatással, sporttal, vagy olvasással.

Egy idő után már nem lesz szükség az elkerülő manőverre, mert az agy automatikusan kiszűri majd az aggasztó tényezőket.

A negyedik lépés: elfogadás

El kell fogadni, hogy megtörténhet. Attól, hogy aggódunk miatta, még megtörténhet. Nincs ezen mit magyarázni.

Az ötödik lépés: sport

A rendszeres, intenzív testmozgás egyrészt keretbe foglalja a napot, másrészt annyira lefárasztja a szervezetet és a szellemet, hogy energia sem marad a felesleges gondolatokra. Sőt, egy idő után, nem csak a testi, de a szellemi fegyelmességre is megtanít.