Frank Grütznernak és csapatának sikerült laboratóriumi körülmények között előállítania a kacsacsőrű emlős egy hormonját, amely különös módon nem csupán az állat beleiben termelődik a vércukor szabályozása céljából, hanem a mérgében is megtalálható.

A kelet-ausztráliai folyókban honos kacsacsőrű emlősök hímjeinek hátsó lábán sarkantyúk találhatók, amelyekhez méregmirigyek csatlakoznak. Az állatok a párzási időszakban a nőstényekért vívott harcaik során használják ezeket a sarkantyúkat, amelyek mérge elég erős ahhoz, hogy végezzen például egy kutyával.

Az emberek és az állatok beleiben egyaránt előforduló glukagonszerű-peptid-1 (GLP-1) nevű hormon serkenti az inzulintermelést, ezáltal csökkentve a vércukorszintet. A GLP-1 azonban percek alatt lebomlik az ember szervezetében.

A 2-es típusú cukorbetegséggel küzdőknél a GLP-1 által okozott rövid inger nem elegendő a megfelelő vércukorszint fenntartásához. Esetükben olyan kezelésre van szükség, amely az érintett hormon hosszabb életű változatát kínálja, ezáltal lehetővé téve a hosszabb ideig tartó inzulintermelést.

Grützner és csapata felfedezte, hogy a kacsacsőrű emlős GLP-1 hormonja olyan drasztikus változásokon ment keresztül, amelyek ellenállóvá tették az embereknél megfigyelhető gyors lebomlással szemben. Az állat genetikai térképének alapos elemzésével a kutatók megállapították, hogy egyfajta „molekuláris háború” zajlik az állat beleiben és furcsa mód a mérgében is termelődő GLP-1 különböző funkciói között.

A kutatók szerint a méregben való jelenlétének hatására a kacsacsőrű emlős GLP-1 hormonja stabilabbá vált. A stabilabb GLP-1 molekulák pedig, lévén, hogy hosszú ideig képesek serkenteni az inzulintermelést, a 2-es típusú cukorbetegség egy újfajta kezelésének lehetőségét rejtik magukban.

Grützner és csapata most, hogy sikerült előállítaniuk a kacsacsőrű emlős hormonjának mesterséges változatát, következő lépésként befecskendezik azt egy cukorbeteg egér szervezetébe.